Érdekes módon a legtöbb kreatív projekt nem az elején akad el. Az indulás általában kifejezetten lendületes. Megérkezik a megkeresés, megtörténik az egyeztetés, elkészül az első terv, az ügyfél kíváncsian várja az eredményt, a tervező pedig örül, hogy végre kézzelfogható formát ölt az addig csak fejben létező elképzelés. Ilyenkor mindenki motivált, mindenki haladni szeretne, és kívülről nézve úgy tűnik, hogy a projekt szépen halad a végleges megoldás felé.
Aztán valahol a második kör környékén gyakran történik valami. Nem feltétlenül látványos dolog. Nincs vita, nincs konfliktus, senki nem mondja azt, hogy rossz irányba halad a munka. Egyszerűen csak elfogy a lendület. A válaszidők hosszabbak lesznek, egyre több kérdés merül fel, a korábban egyértelműnek tűnő döntések bizonytalanná válnak, és minden résztvevő azt érzi, hogy a projekt valahogy beragadt.
Grafikusként azt látom, hogy ennek nagyon ritkán technikai oka van. A legtöbb esetben nem a programokkal, nem a tervekkel és nem is a szakmai tudással van probléma. Sokkal inkább arról van szó, hogy a projekt ezen a ponton lép át egy másik szakaszba. Az első körökben még mindenki az ötletekre reagál. A második vagy harmadik kör környékén viszont már valódi döntéseket kell meghozni.
Az első reakciók ösztönből születnek, a későbbiek már mérlegelésből
Amikor egy ügyfél először meglát egy logótervet, egy weboldaltervet vagy akár egy teljes arculatot, általában nagyon gyorsan kialakul benne egy első benyomás. Tetszik vagy nem tetszik. Közel áll hozzá vagy nem. Ezek a reakciók többnyire ösztönösek, és éppen ezért gyorsak is.
A második körben azonban már más történik. Az ügyfél újra megnézi a tervet. Elkezdi elképzelni, hogyan fog kinézni vele a vállalkozása egy év múlva. Megmutatja egy kollégának, üzlettársnak vagy családtagnak. Elkezd azon gondolkodni, hogy vajon hosszú távon is tud-e azonosulni vele.
Itt jelenik meg először a bizonytalanság.
Nem feltétlenül azért, mert a terv rossz. Sokkal inkább azért, mert a döntés valóságossá válik. Az első körben még csak véleményt mondunk egy tervről. A második körben már elkezdünk felelősséget vállalni egy döntésért.
Egy ponton már nem a grafikáról szól a projekt
Ez az egyik legérdekesebb része a kreatív munkáknak. Sok vállalkozó úgy érzi, hogy logóról, weboldalról vagy arculatról dönt. Valójában azonban nagyon gyakran a saját vállalkozásáról hoz döntéseket. Egy új arculat például sokszor azt jelenti, hogy a cég már nem ott tart, ahol néhány éve. Egy új weboldal gyakran azt jelenti, hogy végre komolyabban szeretné venni az online jelenlétét. Egy új márka pedig sok esetben egy teljesen új pozicionálás kezdete.
Ilyenkor a döntés súlya jelentősen megnő. Nem arról van szó, hogy kék vagy zöld legyen egy elem. Hanem arról, hogy milyen képet szeretnénk mutatni magunkról a piacnak. Éppen ezért fordul elő olyan gyakran, hogy a projekt látszólag egy helyben áll, miközben valójában nagyon komoly gondolkodás zajlik a háttérben.
A túl sok vélemény ritkán gyorsítja a folyamatot
A második kör környékén szokott megjelenni egy másik jelenség is. A terv egyre több emberhez jut el. Megnézi a tulajdonos. Megnézi a társtulajdonos, egy kolléga , a házastárs. Néha még az is véleményt mond, akinek eredetileg semmi köze nem volt a projekthez.
Önmagában ezzel nincs probléma. A különböző nézőpontok sokszor hasznosak lehetnek. A gond ott kezdődik, amikor mindenki más szempont alapján értékeli ugyanazt a tervet. Az egyik szerint túl modern. A másik szerint túl egyszerű. A harmadik szerint túl komoly. A negyedik szerint pont ez benne a jó. Az ügyfél ilyenkor gyakran nem közelebb kerül a döntéshez, hanem távolabb tőle. Nem azért, mert rossz tanácsokat kapott, hanem mert túl sok eltérő véleményt próbál egyszerre figyelembe venni.
A legtöbb projekt nem a munka miatt akad el, hanem a döntések miatt
Ez talán az egyik legfontosabb felismerés. Amikor egy projekt a második kör után lelassul, a háttérben sokszor nem az áll, hogy nincs kész a következő verzió vagy hogy a tervező nem tudna tovább haladni. Sokkal gyakoribb, hogy egyszerűen nincs még meghozva a következő döntés. A kreatív folyamatokban a tervek általában gyorsabban elkészülnek, mint ahogy a döntések megszületnek róluk. Minél tovább halogatunk egy döntést, annál több új kérdés jelenik meg. A több kérdés pedig újabb verziókat, újabb összehasonlításokat és újabb bizonytalanságot szül.
Nem véletlen, hogy a projektek jelentős része nem azért fejeződik be, mert megszületik a tökéletes megoldás. Hanem azért, mert elérkezik az a pont, amikor minden fontos szereplő egyetért abban, hogy az irány megfelelő.
Összefoglalás
A projektek nem azért szoktak elakadni a második kör után, mert valaki rosszul végzi a munkáját. Sokkal gyakrabban azért, mert ezen a ponton már nem csak tervekről beszélünk, hanem valódi üzleti döntésekről. Az első lelkesedést felváltja a mérlegelés, megjelennek a külső vélemények, és az ügyfél elkezdi hosszú távon is elképzelni a választott irányt. A jó hír az, hogy ez teljesen természetes része a folyamatnak. Minél tisztábbak a célok, minél egyértelműbbek a döntési szerepkörök, és minél konkrétabbak a visszajelzések, annál kisebb az esélye annak, hogy a projekt hosszabb időre beragadjon. A sikeres együttműködések általában nem attól működnek jól, hogy nincsenek bennük módosítások, hanem attól, hogy minden módosítás ugyanabba az irányba viszi a projektet.
Ha szeretnéd, hogy a grafikai tervezési folyamat átlátható, kiszámítható és hatékony legyen, akkor már az elején érdemes lefektetni a célokat és a döntési pontokat. Ezzel nemcsak időt lehet spórolni, hanem rengeteg felesleges kört és bizonytalanságot is meg lehet előzni.