Ha kreatív szakember vagy, valószínűleg találkoztál ezzel a helyzettel. Megérkezik egy teljesen ártatlannak tűnő üzenet:
„Szerintem már nagyon jó lett, csak egy apró módosítást szeretnék kérni.”
A mondat első fele általában mindenki számára megnyugtató. A második viszont gyakran egy hosszabb folyamat kezdete. Nem azért, mert az ügyfél rosszat akar, és nem is azért, mert problémázni szeretne egy apróságon. Egyszerűen azért, mert a kreatív munkák világában az „apró módosítás” ritkán marad valóban apró módosítás.
A legtöbb projekt nem a nagy döntéseknél csúszik meg, hanem a sok kis változtatásnál. Egy színmódosításból új betűtípus lesz, az új betűtípus miatt megváltozik az összhatás, emiatt előkerül egy új ötlet, majd valaki másnak is eszébe jut valami. Mire pedig mindenki elégedett, már tíz-húsz e-mail váltás történt, és senki sem emlékszik pontosan arra, hogy eredetileg mi volt az a bizonyos egyetlen apró kérés.
Az apró módosítások ritkán maradnak önállóak
Sok változtatás kívülről valóban jelentéktelennek tűnik. Legyen egy kicsit nagyobb a logó. Kerüljön fel még egy sor szöveg. Próbáljunk ki egy másik színt. Ezek első hallásra pár perces feladatnak hangzanak, és néha valóban azok is.
A probléma inkább az, hogy a dizájn nem különálló elemek gyűjteménye, hanem egy rendszer. Ha egyetlen elemhez hozzányúlsz, az gyakran több másikra is hatással lesz. Egy nagyobb logó miatt újra kell rendezni a kompozíciót. Egy plusz szöveg miatt át kell gondolni az elrendezést. Egy új betűtípus pedig teljesen más hangulatot adhat a tervnek.
Ilyenkor az ügyfél egyetlen változtatást lát, a háttérben viszont több döntés is újra terítékre kerül.
A kreatív projektek nem egyenes vonalban haladnak
Sokan úgy képzelik el a tervezési folyamatot, hogy elkészül az első verzió, érkezik néhány javítás, majd megszületik a végleges terv. A valóságban ez ritkán működik ilyen egyszerűen. Egy módosítás gyakran új gondolatokat indít el. Az új gondolatok új kérdéseket szülnek. A kérdésekből új alternatívák lesznek, és egyszer csak mindenki egy teljesen más problémáról beszél, mint amivel eredetileg elindult a projekt. Ez nem feltétlenül rossz dolog. Sokszor pont ezekből a körökből születnek a legjobb megoldások. Viszont jól mutatja, hogy miért lehet egyetlen apró kérésből hosszú levelezés.
Minél többen mondanak véleményt, annál több lesz a kör
Az egyik leggyakoribb projektlassító tényező az, amikor egyre több ember kapcsolódik be a folyamatba. Az első körben véleményt mond a tulajdonos. A második körben a társtulajdonos. A harmadik körben egy kolléga. A negyedik körben a házastárs. Aztán valaki, aki éppen arra járt. Önmagában egyik véleménnyel sincs probléma. A gond ott kezdődik, hogy mindenki más szemmel nézi ugyanazt a tervet. Ami az egyik ember szerint erősség, azt a másik gyengeségnek látja. Ami az egyiknek modern, az a másiknak túl egyszerű.
Nem véletlen, hogy korábban részletesebben is írtam arról, hogy miért nem érdemes a családot megkérdezni logótervezés közben. Sok projekt pontosan itt kezd el elveszíteni egy korábban jól látható irányt.
A módosítások gyakran nem is a tervről szólnak
Van egy érdekes jelenség, amit szinte minden kreatív szakember ismer. Az ügyfél sokszor nem azért kér módosítást, mert konkrét problémát lát a tervben. Sokkal inkább azért, mert még bizonytalan. Ez elsőre furcsán hangozhat, pedig teljesen természetes. Amikor valaki egy logót, arculatot vagy weboldalt néz, valójában a saját vállalkozásáról hoz döntéseket. Arról, hogyan szeretné látni magát, hogyan szeretne megjelenni az ügyfelei előtt, milyen irányba szeretné vinni a cégét. Ilyenkor gyakran nem a logóval van baj. Nem a színnel. Nem a betűtípussal. Egyszerűen még nem született meg a fejében a végső döntés.
A módosítás ilyenkor sokszor csak egy eszköz arra, hogy új szemszögből nézhesse meg ugyanazt a problémát. Éppen ezért fordul elő olyan gyakran, hogy egy változtatás után rövid idővel érkezik egy újabb kérés. Nem azért, mert az előző módosítás rossz volt, hanem mert közben maga a gondolkodási folyamat is halad előre.
Sokszor a tervezési folyamat valójában nem arról szól, hogy megtaláljuk a megfelelő színt vagy elrendezést. Sokkal inkább arról, hogy az ügyfél fokozatosan tisztázza magában, milyen irányt szeretne képviselni a vállalkozásával.
A túl sok verzió sem feltétlenül segít
Sokan azt gondolják, hogy minél több lehetőséget néznek meg, annál könnyebb lesz a döntés. A gyakorlatban viszont gyakran ennek az ellenkezője történik. Találkoztam már olyan projekttel, ahol az első néhány terv után mindenki nagyjából ugyanabba az irányba mutatott. Aztán érkezett még néhány ötlet, néhány alternatíva, néhány „nézzük meg ezt is” kérés.
A végeredmény nem több bizonyosság lett, hanem több bizonytalanság.
Minél több verzió készül, annál könnyebb elveszíteni azt az érzést, hogy eredetileg miért tetszett egy adott irány. Az emberek elkezdenek apró részleteket összehasonlítani, miközben a nagy egész háttérbe szorul. Ilyenkor gyakran már nem azt vizsgálják, hogy melyik terv szolgálja legjobban a vállalkozás céljait, hanem azt, hogy melyik árnyalat egy fokkal sötétebb vagy melyik betű egy kicsit vastagabb.
Ezért szoktam mondani, hogy a jó tervezési folyamat nem attól jó, hogy végtelen számú lehetőséget kínál. Sokkal inkább attól, hogy segít meghozni egy döntést és végigvinni azt következetesen.
A legtöbb projekt valójában kommunikációs probléma miatt csúszik meg
Érdekes módon a hosszú e-mail láncok mögött nagyon gyakran nem grafikai probléma áll.Hanem kommunikációs. Az ügyfél valami mást képzel el, mint amit leír. A szakember valami mást ért a visszajelzés alatt, mint amit az ügyfél gondol. Az egyik fél a színt látja problémának, a másik az összhatást. Az egyik egy apró módosítást kér, a másik egy teljes irányváltást érzékel. És máris indul egy újabb kör.
Minél pontosabb a brief, minél világosabb a cél, és minél konkrétabbak a visszajelzések, annál gyorsabban lehet haladni. Sokszor egy jól megfogalmazott visszajelzés többet ér öt külön módosítási körnél. A „nem tetszik” például nagyon nehezen feldolgozható információ. A „túl komolynak érzem, mert fiatalosabb célcsoportot szeretnék megszólítani” viszont már egy olyan visszajelzés, amivel lehet dolgozni.
Éppen ezért a kreatív projektek sikerének egyik legfontosabb eleme nem a grafikai program vagy a technikai tudás, hanem az, hogy a felek mennyire tudják egyértelműen átadni egymásnak az elképzeléseiket.
Összefoglalás
A „csak egy apró módosítás” ritkán azért lesz húsz e-mail, mert bárki rosszul dolgozik vagy szándékosan bonyolítja a folyamatot. Sokkal inkább azért, mert a kreatív projektekben minden döntés összefügg egymással. Egyetlen változtatás új ötleteket hozhat elő, új kérdéseket vethet fel, vagy akár teljesen más irányba terelheti a gondolkodást. A hosszú e-mail láncok mögött ráadásul gyakran nem grafikai probléma áll, hanem bizonytalanság, kommunikációs félreértés vagy egyszerűen az, hogy a projekt résztvevői még nem jutottak közös nevezőre abban, pontosan mit szeretnének elérni. Minél világosabb a cél, minél pontosabbak a visszajelzések és minél kevesebb ember próbál egyszerre döntéseket hozni, annál gördülékenyebben haladhat egy projekt.
A jó együttműködés nem azt jelenti, hogy nincsenek módosítások. Azt jelenti, hogy minden módosítás közelebb visz a végleges megoldáshoz, nem pedig távolabb tőle.
Ha olyan grafikai tervezési folyamatot szeretnél, ahol már az elején közösen meghatározzuk az irányokat, a célokat és a döntési pontokat, akkor sokkal kisebb eséllyel lesz egy apró módosításból végtelen e-mail lánc. A jól előkészített projektek általában nem csak gyorsabban készülnek el, hanem minden résztvevő számára sokkal nyugodtabb és kiszámíthatóbb együttműködést is jelentenek.